nem látogató, önkéntes voltam. azért bennem volt egy kis egészséges viszolygás, mint minden ilyen kirakat-dologtól, hogy a látogatók egyik fele “nagyon hozzáértő”, a másik fele meg “nagyon vicces” lesz, a gyerekek meg nyilván sírva elszaladnak, szóval totál kínos lesz az egész, de nem.
jó, volt egy-két torokszorító “anya, pózolj már a disznóval” pillanat, de a jövő potenciális bölléreinek mohóságtól sugárzó gyerekarca jobban a retinámba égett. konkrétan úgy kellett arrébblökdösni a sok kis flancos göncbe öltöztetett 6-7 éves kisfiút, akik mindenképpen meg akarták tapintani a beleket. ezek a gyerekek mindent tudni akartak, hogy melyik szerv hol van, miért ilyen, mi lesz vele, ki eszi meg, miért a kutya?
és ez amúgy meg egy tökre jó dolog szerintem, mármint hogy egy csomó jófej szülő meg hagyta, hogy hadd tapizzon a gyerek tüdőt, szívet, meg tapicskoljon a vérben egy kicsit, szokja a szagokat, a hangulatot, meg hogy ez egy ilyen alapvetően jó dolog. szóval ez az élmény így, hogy pár napja adtam le az eléggé borúlátó végkicsengésű disznóöléses szakdogámat, abszolút GMH.
